Joe Pitt - avagy egy régi Atma ajánló következik

Charlie Huston: Félholtak

Atma ajnálója

A félholtakat korábban ajánlották már nekem, így amikor megláttam a Keleti (vagy Nyugati? Már nem emlékszem…) pályaudvaron 500 Ft-ért bezsebeltem. Nekiültem és nagyon gyorsan váltották egymást az oldalak alján lévő denevérben megbúvó számok.

Na de miért hozom én ezt ide? Anna Rice sorsfordító szerepet játszott a vampoknál, és valljuk be Stephenie Meyer is ellökte a kultuszt egy másik irányba (ettől függetlenül még mindig rá kell gugliznom a nevére XD). Nos a Félholtak kicsit mindenhonnan merít és mégis kicsit más, mint azok a vámpíros regények, amiket olvastam. Ezért kerül bele a listába.

A történet:

Joe Pitt, szentségtelen szempontszereplőnk, nem szeret közösködni ő igazi egyéniség, ezért szeretne kimaradni a Manhattan vámpírklánjainak küzdelméből. Sajnos a megbízás, amit elvállal (keressen meg egy tinicsajszit), nem engedi, hogy pártatlan maradjon, és mire felkel a nap, már nyakig ül a sz*rban. Azért mégis csak, Joe Pittről van szó, úgyhogy fejest ugrik az egészbe, elindul megkeresni a lányt, közben talál bár legyakni való zombit és egyre mélyebben ássa bele magát az ügybe.

Én élveztem a könyv stílusát, igazán felemelő, és humoros, lendületes. Sokat nevettem rajta bár Joe barátunk kicsit nyers, és morbid, de szerethető. Kifejezetten tetszik, hogy vampunknak van nője, és hűséges is hozzá, nem keres mást a helyére, pedig ember a bige. A vámpírklánok is érdekesek, ötletesek, a karakterek szerethetők, a párbeszédek igazán élnek, ráadásul a fordulatokat ember legyen a talpán, aki előre látja. Plusz pont, hogy Mr Pittnek rohadtul nem könnyíti meg senki a dolgát, volt amikor megsajnáltam szegény szerencsétlent :D Viszont a könyv megérdemel egy tizennyolcas karikát, vannak benne.. khm.. nem fiatal szemnek való tartalmak… bár manapság… *vállvon*

Nagy hátránya viszont a könyvnek, hogy habár egy egészet alkot nem hiába van a borítóján, hogy Joe Pitt vámpírkrónikák 01. A baj csak az, hogy nem lett tovább fordítva. Kár érte.

Tehát aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, nyugodtan vegye kézbe. Lehet nekem is el kellett volna olvasnom a Nullánál is kevesebb után, de sajnos inkább egy letargikusabb könyvet választottam. Pech ugyanis itt van a Királyi hálószobák…. uh… nagy levegő… na letargiára fel.

„- Mindegy, add a brokkolisat. De ne legyen túl forró, nem akarom megégetni a számat.

Levág egy szeletet, és bedugja a sütőbe. Ha akarnám, meg tudnám enni a paradicsomos-fokhagymás pizzát. A fokhagyma nem árt nekem. Csak kurvára utálom.

…- Mondtam, hogy ne legyen forró.

 Vállat von. A faszi egész nap pizzaszeletet melegít, nincs más dolga, csak beteszi a sütőbe, aztán kiveszi, ha elkészült. Megkéred, hogy ne legyen tűzforró a pizzád, de ennyi erővel akár vörösboros csirkét is kérhetnél tőle. Felmarkolom a visszajárót, a pultra dobom a pizzát, és a narkósok meg a dark csaj után indulok. Az a kibaszott pizza amúgy is fokhagymás volt.”

Interjú Eric Muldoommal még 2013-ból

Kedves könyvbarátok! Mint már említettem volt, folytatjuk az interjú sorozatunkat, amivel talán kicsit közelebb hozzuk hozzátok hazánk szerzőit, alkotóit, művészeit. Megtiszteltetés és külön öröm számomra, hogy Eric Muldoom, az az Dr. Berke Szilárd elfogadta a felkérésünket, ugyanis ő és az Ammrúnia által összekovácsolódott írói csapat szeretette meg velem a hazai fantasyt, illetve a Shared World, az az megosztott világ antológiákat.

Az elsők között voltál, akiket megfogott a Shared World Anthology ötlete. Mi ragadott meg ebben a Magyarországon még nem igazán meghonosodott műfajban?

Nemes István adta az ötletet, a kiadónál már több ilyen kötet készült (Pl.: Nordes, Kondor, Mokhara, Fagyföld). Szeretem azokat a kihívásokat, amelyek komoly munkára ösztönöznek, megdolgoztatnak, és egy ilyen antológia szerkesztése pont ilyen feladat. Összehozni eltérő stílusú írókat, összevarrni a szétfutó szálakat, mozgatni mások karaktereit, és mindezeket úgy, hogy a végeredmény élvezetes is legyen, ez bizony klassz megmérettetés. Sokat jelentett számomra, hogy az első ilyen "projekt" a legtöbb olvasónk tetszését elnyerte (Sötételf: Vérkövek c. antológia), ez inspirációt/erőt ad a folytatásokhoz.

Miért döntöttél úgy, hogy létre hozod Ammerúniát?

Maga az alkotás folyamata az, ami vonz. Nagyjából, mióta könyveket olvasok, bőségesen el vagyok látva ötletekkel. Ammerúnia "csak" egyetlen a fejemben őrzött világok közül, ám az első, amelyet papírra is vetettem 1992 magasságában. Egy térképpel kezdődött, akkoriban a kontinens "Daroness" munkacímen futott. Persze több elképzelésem érlelődik évek óta, némelyiket meg is fogom írni, egyelőre Ammerúnia köti le a figyelmem.
Az egyik legyszebb folyamat, amikor körvonalazódik egy elképzelés. A tervezés, a "teremtés", ez a típusú varázslás éltet nap mint nap, enélkül valószínűleg félember lennék. Klasszikus közhely, de ezen a területen valóban nincsenek korlátok, te alakítod a saját világod. Hiszek abban is amúgy, hogy a "valóság" pont ugyanígy működik. A gondolataidnak teremtő ereje van. Persze ahhoz, hogy sorsoddá, küldetéseddé váljanak, az egy folyamat, és a lépcsőfokokat nem lehet átugrálni.

Sok időbe telt kidolgozni a világot? Hogyan álltál neki?

A kidolgozásnak sosem lesz vége, jelenleg is foglalkoztat Ammer 2.0. Nem cél amúgy, hogy aprólékosan kimunkált legyen, bár kétségtelen, hogy ebbe az irányba haladunk a tematikus kötetekkel. Igazából nem emlékszem olyanra, hogy kezdetben szisztematikusan dolgoztam volna, inkább ad hoc jelleggel. Sokat hozzátettek a szerepjátékos partik, amikor elkezdtem "kimesélni" a világot az egyetemi évek alatt. Ilyenkor kiválasztottam egy-egy régiót, jellemzően a Holdelf Császárságot és a Királyságot, és a sztorik alapján körvonalazódott a világkép.
A tényleges "fejlesztés" valójában 2003-ban indult, amikor kiírtam az első novellaíró pályázatot. A műhelymunka első 3 éve hozta létre az 1.1-es változatot, ami sokban különbözött a Sötét Angyalokban felvázolt alapoktól. A világ szerintem élhetőbb lett, emberközelibbé vált, és bár a két antológia vegyes fogadtatásra talált, biztosított számunkra egy stabil alapot a további munkálatokhoz.
Jött egy pár éves "töltekezés" Soren Ward és John S. Talbot köteteit követően, s végül a "restart", a harmadik fázis eredménye a Sötételf - Vérkövek. Ez a fázis a terveim szerint kitölti majd a következő 5-10 évet, változó intenzitással, bővülő szerzői gárdával. Tematikus kötetek fogják adni a gerincet, illetve önálló regények. Mivel az írás mindegyikünk számára hobbi, egyelőre ennyit ígérhetek.

Hogyan fogadták itthon? És hogyan álltak hozzá az írótársak?

Abban a korszakban még elég sok volt az újszerű kezdeményezés (Soraabia, Dark Space, Kárpáthia, Gothic Space, Elshaan, Túlélők Földje, stb.), nem mondanám, hogy azonnal kitűntünk a kínálatból. Eleve tény, hogy a piac akkorra már gyökeresen átalakult a rendszerváltáskor tapasztaltakhoz mérten. Egy m.a.g.u.s. és egy Káosz Világa, egy Forgotten Realms és egy Dragonlance után sokaknak kihívás, hogy megemlítsen egy harmadik, netán negyedik márkanevet. S ha meg is említi, fontos kérdés, hogy bekerül-e a kosarába.
A második és újabb generációs írók ezzel a problémával szembesülnek: a két évtizede már befutott nemzetközi és hazai nevek mellett felnőni és népszerűvé válni csaknem lehetetlen. S közben az akkori legnépesebb olvasói tábor "kiöregedett", utánpótlás pedig nincs a láthatáron. Ma többféle kezdeményezést látok, hogy megújítsuk a kínálatot és a keresletet egyaránt (Pl.: Ad Astra kiadó, Delta Vision Mesterművek sorozat, Fumax, Plaxon, Szukits restart). A jövő eldönti, ezek a kiadói újítások meghozzák-e a várt célszámokat.
Az írótársak hozzáállása már teljesen más kérdés: jellemzően igaz, hogy mindenki a saját gyermekét csinosítgatja. Hazai írói műhely kevés létezik, akik vannak, jobbára a kiadók alá dolgoznak (Ad Astra, Cherubion, Gold Book, Agave, Delta Vision). Rendszeres kiadványokkal egyedül ők jelentkeznek, többnyire regényekkel, ritkábban antológiákkal. Egyéb, független műhelyek is akadnak, de ők már nagyon a réspiac réspiaca - sajnos. Kiadó nélkül - ha lehetséges fokozni - még nehezebb érvényesülni.
Az Ammerúnia Műhely ilyen értelemben speciális, hiszen a Cherubion kiadó adott lehetőséget nekünk a megjelenésekre, viszont a csoport tagjai sokfelé publikálnak. Jellemzően tehát adott munkafeladat erejéig tesszük össze, amink van, és néhány törzstagot leszámítva folyamatosan változik az együttműködői kör.

Mit gondolsz a kiadók hogy állnak hozzá egy ilyen projekthez?

Manapság kevés a nyitottság, a piac beszűkült, a túlélés vagy az előre menekülés a cél. Egyik is, másik is kényszer szülte stratégia. Mindezek ellenére a Sötételfet a kiadó kedvezően bírálta el, és ha elkészülünk, nyitottak a folytatások megjelentetésére is. Ez azért bizakodásra ad okot nekünk, szerzőknek.

Miért olyan különleges Ammerúnia? Milyen ez a világ?

Elfek benépesítette földrész, ahol az emberek rabszolgák, de két nagyobb csoportjuk fellázadt és kivívta a függetlenséget. Persze nem lélegezhettek fel, a világ haldoklik, komoly változások elé néz, és az elfek riadalma könnyedén elsodorhatja a törékeny királyságot, amit felépítettek. A vadon is kíméletlen hozzájuk, igazi túlélők lakják az erődítményeket. Hosszasan írhatnék az elf birodalmakról, vagy a szellemföldekről, az árnyékvárosokról, netán a homokkirályokról vagy az elfekkel lepaktáló boszorkányszekták belháborújáról, de a kiadványaink nálam élvezetesebben közvetítik a világ sajátosságait. Főként tudom javasolni a Sötét Angyalokat, Soren Ward regényeit, és természetesen az antológiákat.

Hány kötetet terveztek?

Hét kötetünk elérhető, és további munkák vannak tervben a következő két évben. Soren Wardot már buzdítom egy ideje, hogy készítse el harmadik regényét, talán záros időn belül beérik ez a gyümölcs.
Tervezek egy "Hősök ideje" sorozatot az ember birodalmakhoz, három kiadványt, ami az elfektől való elszakadástól egészen napjainkig adna betekintést a mindennapok történéseibe. Ugyanide tervezem a Kullgan regényeket.
A hangsúlyt mindemellett az elfes kötetek jelentik majd a következő 5-10 évben. Sötételf, Árnyelf, Holdelf, Vérelf, Erdőelf a tervezett sorrend. A Sötételf 2. idén elkészülhet, ha mindenki beleteszi, amit vállalt. Az Árnyelf szintúgy.
Az első Holdelf kötet nyitó novellája évek óta a fiókban pihen, Soren Ward jegyzi, akárcsak a kötet szinopszisát.
Ammer 2.0: ami a változásokat követő állapotokat illeti, a nyitó regény első jelenetét már megírtam, a sztori is nagyjából fejben van. Már most kedvem lenne tető alá hozni, de még rengeteg klassz témát kínál a jelenlegi világ.

Szerinted mennyire vevő rá a magyar olvasóközönség?

Fogalmam sincs, de az derűlátásra ad okot, hogy a kiadó nyitott a kiadványaink felé. Nagyobb sebességgel még jobb eredményeket tudnánk elérni. De ez nem egyszerű. Tudnak rólunk, vannak, akik várják tőlünk az újdonságokat, és ha picit odafigyelünk, még bővíteni is tudjuk a jövőben a célpiacunkat.

Tervezel jelenleg olyan írást, ami nem kapcsolódik az Ammerúniához?

Igen, Worluk világához írok jelenleg is egy újabb Codric sztorit, ami a Fagyföldes eseményeket viszi tovább. Épp a minap egyeztettem erről Nemes Istvánnal, átküldtem neki a részletes szinopszist.
Aztán Szeretnék 2015-ben fedél alá hozni egy keményfedeles Codric-kötetet, de ahhoz, hogy ez összejöhessen, még van mit csinálnom.
Pár héten belül pedig napvilágot lát egy világfüggetlen antológiám, amelyben az 1995-2005 közötti elbeszéléseimből adunk válogatást. A címe: Éjféli erdő, és ha minden jól alakul, a Könyvhéten fogom dedikálni.

Erik Muldoom bibliográfia

1995
A Legendák Könyve – 1995. Cherubion in „Démonok”
Alice – 1995. Cherubion in „Lidércek” (díjnyertes pályamû)

1996
A Korona (díjnyertes pályamû) – 1996. Cherubion in „Halálosztók”
Árnyak – 1996. Cherubion in „Holtak serege”

1997
A Démonhercegnõ (A Vörös Sivatag Gyöngye) – 1997. Cherubion in „Démonhercegnõ”
A Fantom, a Sakál és az Aggastyán – 1997. Cherubion in „Elf mágia”
A Varjú – 1997. Cherubion in „Elf mágia”
Görbe Torony – 1997. Cherubion in „Elf mágia”

1998
Lidellé Tornya – 1998. Cherubion in „Vadak és barbárok”
Furcsaságok Palotája – 1998. Cherubion in „Trollvadászok”
Fekete Láp – 1998. Cherubion in „Az alkony királyai”

1999
Sötét Angyalok – 1999. Cherubion – Ammerúnia sorozat 1.
Fagyboszorkány - 1999. Cherubion in „Jégmágia”
Vérhold - 1999. Cherubion in „Káosz és Rend”

2000
Démonlovasok - 2000. Cherubion in „Barbár pokol”
Hollók- 2000. Cherubion in „A romok úrnoje"

2001
Codric - 2001. Cherubion
Wolfenburg – 2001. Cherubion in „A sárkány könnyei”
A Carvallo-ház – 2001. – Cherubion in „NORDES, a Cetkoponyás Ház”
Furcsaságok Palotája – 2001. Cherubion in "Álomvarázs" (2. kiadás)

2002
Lovag a ködbõl – 2002. Cherubion in „A halál színháza”
Jégmadár – 2002. Cherubion in „Izzó parázs”

2003
Szüzek vacsorára – 2003. Cherubion in „100 mini fantasy”
Dúvadak– 2003. Cherubion – Társzerzőként, Allen Newman-nal
Koponya és karom – 2003. in „KONDOR – Az Aranyváros ostroma”
A Lótusz lovagja – 2003. Cherubion in „Lelkek kútja”

2004
Láncok csörögnek - 2004. Cherubion in "Hittel és vassal"
Hittel és vassal - 2004. Cherubion in "Hittel és vassal" - (Társzerzőként) Andy R. Cain & Eric Muldoom - Ammerúnia sorozat 2.

2005
Láng, ha lobban - 2005. Cherubion in "Elf vérrel, holdezüsttel" - Ammerúnia sorozat 3.

2006
Vérhold - 2006. Cherubion in „Káosz és Rend” (2. kiadás)

------------------

Káosz Világa sztorik

Vérhold - 1999. Cherubion in „Káosz és Rend”
Démonlovasok - 2000. Cherubion in „Barbár pokol”
Hollók- 2000. Cherubion in „A romok úrnoje"
Codric - 2001. Cherubion (regény)
A Carvallo-ház – 2001. – Cherubion in „NORDES, a Cetkoponyás Ház”
Dúvadak– 2003. Cherubion – Társzerzőként, Allen Newman-nal (regény)
Koponya és karom – 2003. in „KONDOR – Az Aranyváros ostroma”


Ammerúnia sztorik

A Legendák Könyve – 1995. Cherubion in „Démonok”
Alice – 1995. Cherubion in „Lidércek” (díjnyertes pályamû)A Korona (díjnyertes pályamû) – 1996. Cherubion in „Halálosztók”
Árnyak – 1996. Cherubion in „Holtak serege”
A Démonhercegnõ (A Vörös Sivatag Gyöngye) – 1997. Cherubion in „Démonhercegnõ”
A Fantom, a Sakál és az Aggastyán – 1997. Cherubion in „Elf mágia”
A Varjú – 1997. Cherubion in „Elf mágia”
Görbe Torony – 1997. Cherubion in „Elf mágia”
Lidellé Tornya – 1998. Cherubion in „Vadak és barbárok”
Furcsaságok Palotája – 1998. Cherubion in „Trollvadászok”
Fekete Láp – 1998. Cherubion in „Az alkony királyai”
Sötét Angyalok – 1999. Cherubion – Ammerúnia sorozat 1.
Fagyboszorkány - 1999. Cherubion in „Jégmágia”
Wolfenburg – 2001. Cherubion in „A sárkány könnyei”
Jégmadár – 2002. Cherubion in „Izzó parázs”
Láncok csörögnek - 2004. Cherubion in "Hittel és vassal"
Hittel és vassal - 2004. Cherubion in "Hittel és vassal" - (Társzerzőként) Andy R. Cain & Eric Muldoom
Láng, ha lobban - 2005. Cherubion in "Elf vérrel, holdezüsttel"

Kullgan sztorik

Lidellé Tornya – 1998. Cherubion in „Vadak és barbárok”
Sötét Angyalok – 1999. Cherubion – Ammerúnia sorozat 1.
Wolfenburg – 2001. Cherubion in „A sárkány könnyei”

Asslanthasi Aldyr sztorik

A Legendák Könyve – 1995. Cherubion in „Démonok”
A Korona (díjnyertes pályamû) – 1996. Cherubion in „Halálosztók”
A Démonhercegnõ (A Vörös Sivatag Gyöngye) – 1997. Cherubion in „Démonhercegnõ”
Furcsaságok Palotája – 1998. Cherubion in „Trollvadászok”
Sötét Angyalok – 1999. Cherubion – Ammerúnia sorozat 1.

Természetesen azóta bővült a paletta, és hamarosan hozunk nektek egy újabb interjút ;) Amennyiben Eric Muldoomot sikerül elérni ;)

Egyébként érdekelne minket, hogy kiket szeretnétek még olvasni, kit kérdezzünk ki, kire vagytok kíváncsiak, úgy magyar, mint külföldi berkekben :)

Eclair voltam, csapatom, mint a villám ;)

 

Még valami estére

Szóval ez a kis fellelkesülés és elektromos kisülés (alias pici villamosszék) azért jöhetett létre ugyanis feltámasztottuk rég-elhunyt mini-laptopomat és immár semmi sem szabhat gátat simicskélő ujjaimnak, amint dallamosan pianínózok a billentyűzeten, mert a nagy-gép (Isten nyugasztalja, ha nyughat) rendszertelenül kiakasztott vagyis akaszt, ugyanis ezt még Őnemengedemhogyértelmesetírjságán tapogatom.

De félgyőzelem gyerekek, félgyőzelem.

Szóval I'm Back :))

Régi eztolvastam poszt köszön vissza :D Avagy Interjú Hernád Péterrel

 Visszalopva :D

http://fantasycentrum.hu/index.php?q=node/576  

:) Itt is el lehet ám olvasni srácok :)

 

Interjú Hernád Péterrel (Soren Ward) - készítette: Eztolvastam.blog

Kedves Olvasók! Tisztelt könyvszerető barátaim!
Szerintem elengedhetetlen, hogy az ember ismerje a kortársait, ismerje azokat a tehetséges embereket, akiktől olvashat, akikről olvashat, és akik igazán gazdagítják a magyar kultúrát és irodalmat. Mert bizony-bizony mondom néktek mind tehetségesek, mind igazán alkotnak és hűségesek hozzánk, olvasókhoz.
Ezért, hogy kicsit jobban megismerhessétek őket (nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon kedvesek és közvetlenek és ez hihetetlenül kellemes!), mint ígértem interjúkat kérek tőlük.
Kellemes olvasást kívánok és jó ismerkedést. Szerintem kedvenc íróink nem veszik rossz néven, ha legközelebb köszöntök nekik az utcán! :)

Hernád Péter, alias Soren Ward örömmel fogadta a felkérésem. Olvastam tőle már sok féle-fajta novellát, sőt két regényt is. Leginkább a sci-fi és a fantasy világában érzi otthon magát, ami jól is áll neki.

Csilla: Szia, Péter! Köszönöm szépen, hogy elfogadtad az interjút. Vágjunk egyből a közepébe!
Ha szabad kérdeznem, honnan ered a Soren Ward név? 

Péter: Szia, én köszönöm a felkérést! A „Soren Ward” név eredete mögött nincs semmilyen izgalmas rejtély. Amikor publikálni kezdtem a Cherubion kiadónál, még szokásban állt, hogy a terjesztők kétszer annyit vettek át az angolszász álnév alatt megjelent könyvekből, mint a magyar szerzőségűekből, ezért választani kellett írói álnevet. Szerettem volna egy jól megjegyezhető vezetéknevet egy ritkábban előforduló keresztnévvel, végül ezt sikerült kitalálni. Utólag elégedett vagyok a választással, a Google tanulsága szerint nincs sok Soren Ward a világon, és az S. W. monogram sem cseng rosszul a fantasztikum világában, bár ez utóbbira csak később jöttem rá. Mostanra egész jól összenőttünk Soren Ward és én.

Csilla: Bevallom, kicsit nagyobb, öhm, hogy is mondjam meglepetésre vártam! Nagyon érdekes, hogy hogyan születik meg egy álnév! :) És mondd csak, mivel tudom, hogy a saját neveden is publikálsz, leginkább novellákat, elárulnád nekem, van-e különbség Hernád Péter és Soren Ward között?

Péter: Stílusban nincs olyan hatalmas differencia, hiszen Soren Ward is én vagyok. Ha vannak különbségek, azok inkább a témaválasztásból adódnak. Soren Ward néven főleg kard és boszorkányság történeteket írok a Cherubion kiadónak. A polgári nevemen olyankor írok, amikor más műfajokban próbálom ki magam, más szerkesztőségeknél.

Csilla: Én eddig azt gondoltam, hogy Soren Ward inkább Ammerúnia világához tartozott, míg a polgári neved, minden máshoz. Milyen más műfajokra gondoltál?

Péter: Így is mondhatjuk, hiszen a kard és boszorkányság történeteim zöme Ammerúnia világában játszódik. A más műfajok, amelyek érdekelnek, elsősorban az urban-fantasy, illetve a sci-fi, bár az én munkáimban a kettő mindig keveredni szokott. Valószínűleg vegytiszta tudományos-fantasztikus művet soha nem fogok lerakni az asztalra.

Csilla: Szóval te és a fantasy már régi jó cimborák vagytok? Mivel fogott meg igazán? És mióta írsz?

Péter: A kérdés második felével kezdem a választ. Olyan iskolás voltam, aki spirálfüzetbe kapargatta az első történeteit, szóval elég régóta írok. Aztán ez a szenvedély hol lanyhult, hol feltámadt bennem. Az írás körülbelül tíz éve vált az első számú hobbimmá, amikor először éreztem, hogy ha nem is azonnal, de sok gyakorlással talán sikerülni fog olyan írásokat kiadni a kezemből, amelyek esetleg érdemesek lehetnek a kiadók és az olvasók figyelmére. Aztán 2004, az első publikált novella óta kezdtem el komolyabb írói ambíciókat dédelgetni magamban, regényírás, saját világ megalkotása, és így tovább.
S hogy miért éppen fantasztikum?
Ezen már sokat gondolkoztam, és azt hiszem, a válasz a műfaj játékosságában keresendő. A mai napig lenyűgöz, amikor valami lehetségessé válik, amely a mai ismereteink alapján lehetetlenség számunkra. Soha nem érdekelt különösebben, hogyan sikerül legyőzni a lehetetlent, valamilyen tudományos áttörés által, mint a sci-fiben, vagy a természetfölötti része lesz a valóságnak, mint a fantasy irodalomban. Engem az a játék érdekel, hogyan alkalmazkodik a világ ehhez a változáshoz, illetve az ember ehhez a megváltozott a világhoz. Azokat az írókat szeretem, akik izgalmas és eredeti válaszokat adnak ezekre a kérdésekre, és én is olyan író szeretnék lenni. Illetve van egy rövidebb, őszintébb válaszom is: szükségem van a napi adag eszképizmusra, és a leginkább ebben a szubkultúrában találtam meg.

Csilla: Kik voltak rád nagy hatással a kortárs és korábbi írók közül?

Péter: Természetesen mielőtt megpróbálkoztam volna az írással, először lelkes olvasóvá váltam. A Karl May és Cooper féle indiánregények, Jules Verne, Rónaszegi Miklós és Rejtő Jenő művei indítottak el ezen az úton.
A fantasztikus írók közül, az idősebb generációból nagy hatással voltak rám Robert Sheckley, Robert Silverberg, Michael Moorcock, Fritz Leiber és a Sztrugackij-fivérek művei. És persze az olyan klasszikusok, mint az Alapítvány-sorozat, a Gyűrűk ura, a Dűne, Robert E. Howard Conan-történetei.
A kortársak közül George R.R. Martin, Robin Hobb, Dan Simmons, Joe Abercrombie, Patrick Rothfuss, Szergej Lukjanyenko írásait szeretem a legjobban, illetve van egy kedvenc krimi szerzőm, Don Winslow, akit a fantasy olvasók talán kevésbé ismernek.
A hazai pályáról a John Caldwell, Wayne Chapman, Raoul Renier triumvirátus mindenkire nagy hatással van, aki fantasztikus irodalommal foglalkozik, rám is.
Illetve van egy nagy kedvencem, aki kicsit egyenlőbb a többieknél: Jack Vance. Az ő könyveit sohasem fogom megunni, a sokadik olvasáskor is ugyanúgy szegeznek a székbe, mint az első alkalommal tették.  
Csilla: Számodra milyen volt megjelenni a magyar piacon? Egyszer csak jött az egész, vagy azért sokat kellett kutyagolnod, ezen a rögös úton?
Péter: Az Ammerúnia Műhely 2003-as pályázata volt az első komoly megmérettetés, ahol próbálkoztam az írásaimmal, két novellával. Ez jól alakult, a pályázaton műhelytagságot nyertem, az Áruló című novellám pedig bekerült a Hittel és Vassal antológiába, ahol kedvező visszajelzéseket kapott mind olvasók, mind az írótársak részéről. Onnantól kezdve nem is volt olyan nehéz dolgom, mert Berke Szilárd, Ammerúnia ötletgazdája, a műhely vezetője nagyon sokat segített, hogy bekerülhessek a Cherubion kiadó szerzői közé.
A Cherubionon kívüli lehetőségeimet szintén novellapályázatokon nyertem, vagy úgy kaptam felkérést, hogy Soren Ward-ként jegyzett írásaimat már ismerték.
Ugyanakkor az Áruló című novellát, ami elindított az úton, nem a kisujjamból ráztam ki, valami hirtelen ötlettől elragadtatva. Körülbelül hárommillió karakternyi, kiadásra alkalmatlan szöveg bőven elmaradt már mögöttem, mire megírtam. Szóval elég sok gyakorlás, temérdek idő kellett hozzá, hogy kiadható szöveget sikerüljön megírni. Mégsem érzem rögösnek az utat, mert kezdetben nem a megjelentetés igényével írtam, hanem az íróasztalfióknak, a barátaim szórakoztatására, illetve kíváncsiságból, hogy egyáltalán mire vagyok képes.    

Csilla: Az Árulót én is olvastam, nagyon tetszett. Fel is fog kerülni a Hittel és Vassal (kritika). Bevallom, ez volt az a kötet, ami engem elindított a fantasy felé. Hogy miért, nem tudnám megmondani, de volt benne valami, annak ellenére, hogy ezt-azt 13 évesen még nem igazán értettem.
Ezek szerint kijelenthetjük, hogy ha az ember elindul már az úton és eléri az első mérföldkövet, akkor már könnyebb? Elég toleránsak és segítőkészek itthon a kiadók és a tapasztaltabb írók?

Péter: Azt hiszem, az első megjelenés inkább a léleknek tesz jót, az önbizalomnak, mert egy novella, vagy akár egy regény megjelenése, még a magyar piacon is csak csepp a tengerben.  Ráadásul egyszer akárkinek összejöhet. Mivel úgy érzem, a pályájuk elején járó szerzők szemszögéből érdeklődsz, hadd utaljak vissza a korábbi válaszomra. A fejlődés szempontjából az első, körülbelül hárommillió leütés, amely kiadatlanul elment a levesbe, sokkal fontosabb volt, mint az első huszonötezer, ami szerencsésen megjelent. Sajnos csak az őstehetségek takaríthatják meg maguknak, de ők elég ritkák. 
Ami a tapasztaltabb írótársakat illeti, sokkal gyakrabban találkoztam a segítőkészségükkel, mint a közönyükkel, vagy az ellenszenvükkel, de embere válogatja. Nagyon sokfélék. A kiadókról is inkább kedvezőek a tapasztalataim, de róluk nem árt tudni, hogy a döntéseiket piaci szempontok mentén hozzák, tehát néha sokkal szűkebb a mozgásterük, mint egy kezdő író gondolná.    

Csilla: Ha jól tudom, dolgozol most valamin, szabad erről tudni néhány dolgot?

Péter: Természetesen. Az Ammerúnia műhellyel a Sötételf második részén dolgozunk, amelyben folytatni fogom a Dracalar-ház történetét.
Egy másik csapattal egy olyan antológiát tervezünk, amely Douglas Rowland 2004-es, Démonének című regényének Rastith nevű világa szolgál a hátteréül. Ezek meglehetősen sötét tónusú, horrorisztikus sztorik lesznek, és a kötetbe szánt kisregényem már el is készült.
Továbbá a végső igazításokat végzem egy másik kisregényen, ami az ős-Cherubion világon játszódik, a civakodó félistenek korszakában. Ez utóbbi azért fontos nekem, mert egy olyan világon játszódik, ami egyike volt azoknak, melyek örökre megszeretették velem a fantasztikumot.   
Illetve dolgozom a harmadik regényemen. Egy napjaink játszódó urban-fantasy regényről van szó, a hősei Magyarországot védelmező szuperhősök. 

Csilla: Ez mind nagyon jól hangzik! Az utóbbiról mesélnél egy kicsit bővebben?

Péter: Inkább tervekről tudok beszélni, mint konkrétumokról, mert a kézirat még erősen félkész állapotban van. Mindig szerettem az olyan sztorikat, ahol a jól megszokott fantasztikus toposzokkal magyar környezetben lehet találkozni. Nekem is voltak ilyen irányú próbálkozásaim, írtam már Magyarországon játszódó testrablós sci-fit, és kísértet történetet is. Mivel jól éreztem magam az írásuk közben, és az olvasók is elégedettek voltak velük, elhatároztam, hogy nagyobb fába vágom a fejszémet, és megpróbálkozom egy regénnyel.
Ebben a készülő regényben különleges képességekkel megáldott vagy megvert hősöket mozgatok hazai környezetben, majd meglátjuk, mekkora sikerrel. Annyit előre elárulhatok, hogy a történet jelen állás szerint ötös tagolású lesz, öt történet öt magyar szuperhős előadásában. A másik négy szereplőt mindig az aktuális narrátor szemén keresztül látjuk, ettől azt remélem, hogy meglehetősen árnyalt képet kap róluk az olvasó.
Ebből talán kiderült, hogy nagy hangsúly lesz a főszereplőkön, de azért cselekmény sem elnagyolt: minden részben egy nagyszabású összeesküvésre kell fényt deríteniük, majd szembeszállniuk a földönkívüli és természetfölötti jellegű fenyegetésekkel. Nem volt könnyű kitalálni, ezek a veszedelmek miért éppen Magyarországon bukkannak fel, de végül sikerült frappánsnak remélt magyarázatokat találni erre is. Nagyban nehezíti hőseink dolgát, hogy rettenthetetlen alakok helyett gyarló emberek, illetve arra is törekedtem, hogy maguk a szuperlépességek ne csak panelek legyenek, amelyek szükségesek a cselekményhez, hanem meghatározzák a birtokosuk életét.  
Kisebb-nagyobb megszakításokkal 2008 óta dolgozom ezen a könyvön, reményeim szerint jövő tavaszra végre elkészül. 

Csilla: Érdekes, azt hiszem nem nagyon olvastam még hasonlót, de szerintem a magyar rajongók szeretettel várják. Mondd, mennyire szeretsz az olvasókkal találkozni? Vagy mennyire van erre lehetőséged? Szeretnél üzenni nekik valamit?

Péter: A nagyobb rendezvényeken általában elérhető vagyok, és szívesen találkozom az olvasókkal. A Cherubion kiadó honlapján is van Soren Ward fórum, amelyet napi rendszerességgel figyelek. Hálás vagyok a visszajelzésekért, és a kritikát is elbírom.
Arra egyelőre nem venném a bátorságot, hogy valami nagy üzenetet megfogalmazzak az olvasók felé, hiszen a pályája elején járó írónak tartom magam, akinek még sokat kell tanulnia. Így az üzenetem mindössze annyi, hogy olvassanak sokat, és megtisztelnek, ha néha egy-egy írásom felkerül az olvasmányaik közé.

Csilla: Ebben biztos vagyok. Nos, Péter, nagyon szépen köszönöm az interjút, remélem még sokat hallunk felőled és továbbra is színesíted majd a hazai palettát! Azt hiszem az olvasóközösség nevében is kívánhatok neked eredményekben gazdag munkát és, persze töménytelen ihletett órát!

Péter: Köszönöm szépen a beszélgetést!


Yepp a Csilla én vagyok, ennyit a hangzatos álnevekről :)

Közben meg is valósult Peti terve és belekezdett a Garabonciás Osztagba. Kritika és új interjú HAMAROSAN!!!

Valami mindig hazavág...

Vagy hazavár? Fene tudja :D
Szóval két év után rövid kiruccanást tettem Haza. És huh. Szomorú-keserű-saranyú (copyright) de édeskés szájízzel tértem haza, na meg négy új könyvvel :)
Emlékszem a régi b13-as blogomra, ó istenkém de hiányzik, de hiányzik. Na jó viszlát nosztalgia, az embernek azt kell tennie, amit tud, ott ahol van, azzal amije van.  (Gondolom, miközben szanaszét püfölöm ezt a kutyabillenytűzetet.) Megbézlek te ipszilon -_-
Ehümm. Atmával is volt szerencsém összepofátlankodni ezalatt az öt-hat nap alatt és hollárihó kedvemben úgy döntöttem újra nekiveselkedünk immár hatodik alkalommal a blogműveléshez. Molyon is felcuppantunk ezt-azt, de maradjunk csak ennél a verziónál.
Szóval viszem tovább, míg térdre nem hullva ki nem sebesedik az akaraterőm. Slassz.
Ez persze szólna a többi kutyaütő blogelvtársnak is.
Olvasni jó, Kritikát írni jó, Nektek írni jó. :) Megkeresem a régi eztolvastam.b13-as posztokat és rátok szabadítom a világvégét. Persze azért nem ártana az írói kedvnek egy-két kommentár is. De majd csorgatjátok a nyálatokat az elkövetkező interjúkon. Hahh!!!

Addig is: Ez a nyomorult főnix már megint feltámad és badasskedik nektek egy kicsit ;)

Jó kiegészülhetünk Cosplay-bigyókkal is. Megengedem :D

Megijedtem egy percre mert eltűnt minden egy hülye kép miatt. AWWWAWAW
Életem leghosszabb halálhörgése volt -_-

Egyébként így megy el a kedvünk, nekünk, blogolóknak az egésztől. Go fcuk (yepp szintén copyright) yourself technika ördöge.

Dante Pokla

Eclair is here, ez a jó hír... :D
Oké ez olcsó és leveses poén volt. Bocsánat, csak örülök, hogy belekontárkodhatok mások munkájába. Egyébként régen én (mi) is vezettünk máshol  blogot hasonszőr címmel. Szerettem is, csak, hát letörölték és ezen sokkhatás el is vette a kedvem a további irkafirkálástól.

De most visszatértem! :)

A mai szép, hideg, külföldön töltött estémen egy érdekes játékról ÉS meséről (?) fogok beszélni nektek.
Mellesleg tudom, hogy atma Spoiler-mentességet ígért, de ha mégis sérülnének a szűzlélek-olvasó-gémelő-néző jogaitok, hát bocs. Ez critic oldal, nem lányregény ajánló.

Dante poklával elsőre persze irodalomórán találkoztam és nem nyűgözött le túlságosan, ugyanis az akkori fordítás a rímnyikorgásra törekedet és a tökéletes "külmiska" másolatra. Persze, mert akkor ez volt a standard.
A Pokol Dante Alighieri híres Isteni színjátékának első "kötete", és olyan remek szállóigéket adott nekünk mint: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel." Ez persze Babits, de voltak még előtte páran, és az utókor is nekiveselkedett. (Szeretlek wikipédia :)) Nem, ez az információ Kiadói szerkesztő kurzuson csapódott hozzám, ahogy a Nádasdy fordítás egy szilánkocskája is.

"Az emberlét útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém."

Én sem sűrűn, és ez olykor elég nagy probléma. Tehát íme Babits, nagyon hű, nagyon precíz és nagyon sok vér-veríték árán megszületett fordítása.

"És íme: ott álltam, szélén a völgynek,
partján a fájdalmas, nagy szakadéknak,
mely sosem szűnő panasztól zajos.

Sötét és mély volt, benne sűrű köd,
úgyhogy hiába bámultam erősen,
semmi se látszott tisztán odalent."

És íme Nádasdy, látjátok? Nincsenek kifacsarintott rímek. Jobban tetszik. Komolyan...




Szóóóóval miért is ez az elősüketelés? Mert a sztori megértéséhez nem árt ismerni, miről is szól, hiszen mese (?) a vers adaptációja, a játék pedig a meséjé (?) (aniMe)

A mesét több rajzoló alkotta, ez meg is látszik néha-néha a rajzoláson,

hiszen az "animated epic" némely pontján változik mind főhősünk Dante, mint pedig a grafikai kidolgozottság. Valahogy emiatt is tetszett meg annyira.

Mint látjátok az öt borítón, teljesen más a stílus. Én nem nevezném animének, persze mesének sem, valami egészen új. Game-film? Egyszerre jelentek meg, 2010 februárjában mind a kettő, érdekes, azt mondják nem szoktak ilyet csinálni.

Na de, annyi mindent összehordtam, mintha egyértelmű lenne, hogy mindenki tudja, miről beszélek. Persze nem.

A sztori egy Dante nevű lovagról szól, aki elindul a keresztes háborúba szörnyű bűnöket követ el és mikor visszatér megfizeti az árát.
Persze mielőtt elmegy ígéretet tesz szépséges Beatrice-ének. (Nem, nem a Nagy Feró féle...) Megígéri, hogy nem élvezkedik addig míg vissza nem tér hozzá, esküjüket mi mással is pecsételnék meg mint szexel? Hmm, logikus.
A történet igazából akkor indul be (az animében), amikor még semmit sem tudunk, és Dante hazaérve holtan találja kedvesét, akinek a lelkéért eljön Lucifer, mert hát a bolond lányka alkut kötött vele, miszerint Dante sosem csalná meg, de ha mégis, hát akkor elviheti a lelkét. Nos, Lucifer úgy véli jogos a jussa, és szegény, szegény Dante hiába szalad, fut és öldököl utána, a gonosz, csúnya ördög elviszi a tiszta lelket.

Ekkor történik, hogy Dante kopogni kezd a pokol kapuján, és megjelenik Vergiliusz a költő, hogy segítsen neki. Elmondja, hogy Lucifer a pokol kilenc körének a legalján pihen és ott tartja fogva Beatricet. Valamint ekkor jönnek a pokol kezei, hogy felvarrjanak Dantéra valami szaténkeresztet, amibe bele vannak vésve a bűnei. Hohó, de még mennyi-mennyi bűn. Dante nem egy angyal, de hát ki az?
De legalább bátor és nekivág a pokolnak. Itt kezdődik történetünk, és a folytatásban Dante minden egyes démonával, múltja kísérteteivel és hibáival megküzd. Sikerül neki? Hát, részben... Epikus, az fix. 
Persze ez a mese, amit végig izgulhatunk. Nekem, mint már említettem tetszett, nagyon eredeti, naturalista, és sokszor gyomorforgató. A Limbóban lévő megkereszteletlen gyerekek miatt pár hétig rémálmodoztam. Szóval erős gyomor kell hozzá, az biztos, és amint végig nézed sikítva menekülnél a templomba gyónni, de megéri megnézni.
Szerintem olyanokkal nézd meg, akik nem zárkóznak el sem a horror, sem a fantasy, sem az anime műfajától.

A játék persze kicsit más. PS3-on meglepően jó élmény, bár már régebben játszottam végig, azért jó pár feature megmaradt.
Például, hogy jó és rossz irányba is tolhatjuk a képességeinket. Vagy szent fegyverekkel harcolunk, vagy elátkozottakkal. Szent kereszt, haláli kasza, egyebek. Sokféle harcmodor. Kicsit emlékeztetett a God of War-ra, amit én az ilyen játékok ősatyjának tartok.
Vannak a játékban titkok, eldugott átkozott lelkek akiket vagy megváltunk, vagy elítélünk. Akadnak közepes nehézségű Bossok, főleg az első...
És itt térjünk is át arra, hogy miben különbözik a játék és a mese (?). A játékban Dante még a keresztes háborúban van, és öli a hitetleneket, mikor is kap egy tőrt a hátába, aminek következtében összeszűri a levet a halállal, és legyőzi. Ez persze kicsit sokkolt, csak kicsit... Egyébként baromi nehéz volt legyőzni, elsőre le is tettem a joystick-ot, felhúzva magam az első nehéz akadályon, de nem bántam meg, hogy folytattam.
Ezen a ponton túl viszonylag hűséges a játék a meséhez.
Neki tudunk veselkedni és meglovagolhatunk néhány gusztustalan bestiát. Fejlődünk, felfedezünk, titkok és rejtélyek, még néhány gyengébb puzzle is. A játék elég felhasználó barát, grafikailag jó, persze nem vagyok nagy szakértő. Mágia és fegyverek, változatos ellenfél-sereg, lelkek, ilyen orb, olyan orb, gyűjthető dolgok.

Ami a legjobban megmaradt, az a történet. A játék okés, gyorsan végigvittem, de persze segített, hogy viszonylag sok tapasztalattal rendelkezem, ilyen jellegű játékok terén.
Mit mondhatnék még? Ajánlom a játékot, hasonló a meséhez, naturalista, itt-ott gusztustalan, véres, de érdekes. Nem hiába 18-as :) És mellesleg EA-games ^^ Dante's everything...

GO TO HELL

MUHAHAHAHAHA

  WOW, cicik xD