A mostani animéket nem nagyon szívlelem. Azon a véleményen vagyok, hogy a műfaj a legnagyobbat úgy 2004-2009 között dobta, azóta folyamatosan esik a színvonal, ezért nem is néztem mostanában. Felszínes karakterek, akik nem hűek a jellemükhöz és tipizáltak, bevillanó didik és popók, imbolygó talajon felépített világok, vagy ezerszer lerágott csontok... Egyszerűen már nem érdekeltek.
Így amikor megláttam tavaly a Kyoto Animation promóját a négy félmeztelen úszófiúról, hát nem voltak valami nagyon pozitív gondolataim. Emberiség ellen elkövetett bűnnek tartottam, hogy ilyen szánalmas, hiányos öltözetű, RAJZOLT fiúkkal akarják megnyerni a női nézőket. Most őszintén, ki bukik a kontúros palikra? Oké, elismerem, vannak szépen megkomponált félmeztelen férfi rajzok, amikre még én is azt mondom, hogy jól néz ki, de ez a félperces videó konkrétan azt várta tőlem, hogy lekapjam magamról a bugyimat, és elsőbbségi postával küldjem az animátoroknak, és még csak takargatni sem próbálta a szándékát. Szóval egyszerűen szánalmas, pláne, hogy az emberek képesek voltak petíciót írni, hogy ebből a 30 másodperces "csodából" sorozat legyen.
Mondanom sem kell, hogy a reakciókat látva, a készítők hülyék lettek volna kihagyni egy ekkora fogást, így el is készült 2013-ban egy 12 részes anime a négy (+1) fiúról, meg a vízről Free! címen. Ja, mert ez egy úszós anime, tehát a sport kategóriába tartozik, ami nálam felér egy öngyilkossággal. Amint megláttam ezt a párosítást, eszembe jutott a jó öreg Tsubasa kapitány, meg a vímesdoboz vastagságú nyaka, és levontam, hogy itt sem fog másról szólni a dolog, csak éppen "sexy" szereplők tesznyélkedik majd be magukat a kijelzőkre, valószínűleg félmeztelenül.
Ühüm... nem, köszönöm, inkább kihagynám.
Aztán csak szemet szúrt, hogy a környezetemben, aki látta, az habzó fan-nyáladzással beszél a Free!-ről, úgyhogy meglestem az endingjét, és hát elég ötletesnek találtam, hogy egy vízközpontú anime záró képei a sivatagi szárasságot idézik (na, tessék elismerni, tényleg jó ötlet, ráadásul a grafika is páratlan), így most nyáron csak beadtam a derekam. Mondom ha rossz, akkor abbahagyom, és most nézzetek hülyének, de lány létemre igenis szoknom kellett a meztelen testek látványát, mert idegesítettek. Féltem a hatását, hogy ezzel próbálják a lyukacsos történetről elterelni a figyelmem, de... Szent Köleskenyér!
Figyelem, a további sorok töménytelen fan-nyáladzást tartalmaznak! Elolvasásukért felelősséget nem vállalok!
Istenem, de k*rvajó ez az anime! A röpke 12 részével teljesen visszarántott a japán világába! Na de mindent sorjában. Hogy miért is olyan jó szerintem a Free! ? Na vajon miért? Hát persze, hogy a története miatt!
A Történet:
Nanase Haruka nem tud élni anélkül, hogy ne lenne vízben, hidegen hagyja az idő és a győzelem, csak a vizet akarja maga körül érezni. Fiatalabb korában sorra zsebelte be a díjakat az úszóversenyeken, és habár Haru csak gyorsúszik, legemlékezetesebb versenye mégis az a vegyes váltó volt, amit gyerekkori barátaival, Makotóval, Rinnel és Nagisával együtt nyertek meg. Rin a váltó után külföldre ment tanulni, Haru pedig egy fél évvel később hirtelen abbahagyta a versenyszerű úszást, kilépett az úszóklubból, és azóta csak nyáron pancsol az óceánban, miközben a többi évszakban fürdőnadrágban ázik a kádban. Múlnak az évek...
Az új szemeszter kezdetekor megint egy osztályba kerül mindenkori barátjával, Makotoval, és kiderül, hogy egy évvel alattuk jár Nagisa is. Mikor megtudják, hogy az egykori úszóklubbukat lebontják, úgy döntenek az éjszaka leple alatt meglátogatják az építményt. Többé kevésbé az motiválja őket, hogy megszerezzék azt a váltóúszáson szerzett kupát, amit anno elástak, azonban a romos klubban nem mással futnak össze, mint Rinnel. A viszontlátás nem örömteli, Rint csak az érdekli, hogy legyőzze Harukát, Nagisa és Makoto pedig nem győznek elámulni azon, hogy másik két barátjuk (főleg Rin), miért viselkedik ennyire furcsán. Mivel Rin és Haru ügyének a végére nem sikerül azon az éjszakán pontot tenni, ezért Nagisa ötlete alapján alapítanak egy úszó klubbot, hogy kiderítsék, mi történt Rinnel és természetesen, hogy úszhassanak. Vajon miért viselkedik olyan furcsán Rin és Haru? Mi változott az elmúlt években?
Egyszerűen csodás! Annyira beszippantott az egész, már az első percekben megvett kilóra! Lehet azért, mert az alapul szolgáló light novel is rohadt jó, de az anime készítők is büszkén veregethetik a melleiket, ugyanis remek sztorit faragtak belőle. Az alap, a dialógusok, szituációk, mind nagyon szórakoztatóak és valóságszagúak (Erre kitűnő példa Rin. Mások azt mondanák, hogy viselkedésének indokai gyerekesek, de hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az izmos kontúrtestben csak egy 17 éves fiú lelke lakozik, és abban bizony így és ilyen szinten merülhetnek fel hasonló problémák.), a legjobban szerintem mégis annak köszönheti a sikerét, hogy hiába úsznak a szereplők, a hangsúly mégis a fiúkon van, az érzéseiken, a motivációikon, a kapcsolataikon. Egy olyan sport anime, ami csak látszólag, sőt, még néha annyira sem szól magáról a sportról, sokkal inkább a barátságról, hát mit ne mondjak, ritka látvány. Ráadásul annyira tudatos, hogy az már fáj.
Ha vicces akar lenni, akkor a hasadat fogdosod a nevetéstől, ha feszült a szitu, visszafojtod a lélegzeted, ha pedig meg kell hatódni, úgy fogsz bőgni, mint akit vernek. Vannak érdekes fordulatok, néhány csavarnál kapkodtam az állam és utólag is sajnálom azokat, akiknek heteket kellett várni a folytatásra ( a 7-8-9 részek között még az opening és endingeket is átpörgettem, annyira tudni akartam, mi fog történni >.<). Ráadásul annyira tisztában van az eltúlzottan felhalmozott félmeztelen testek jelenlétével, hogy még poénosan fel is vállalja Gou kitöréseiben, aki nyálcsorgatva bámulja meg a kidolgozott izmokat.
A grafika egyszerűen gyönyörű. Őszintén megvallva egy 2013-as animétől nem is vártam kevesebbet, bár jobban szétnézve kiderült, hogy magasra rakom a lécet. Vannak idei animék, amik feleennyire sem néznek ki jól, és itt most nem a jelenetek, karakterek megrajzolásáról beszélek (bár azért meg kell hagyni, azokon is látszik a beléjük fektetett munka, már csak ha figyelembe vesszük a fiúk változatos ruhatárát), hanem a vízről! *szájtátás* Ilyen lélegzetelállítóan meganimált H2O-t sehol nem láttam még. Ahogy csurran-cseppen, fodrozódik, hullámzik... *sóhaj* Ha meglátom, elkap az úszhatnék. (megj.: am utálok úszni)
A zenék is nagyon jók, az OP és ED-n kívül az OST egyszerűen szívfacsaró és rengeteg van belőle. 12 részre jut 64 szám, nem viccelek! Azt hiszem kijelenthetem, hogy szinte minden jelenetre külön soundtracket komponáltak, igaz néha visszatérnek dallamok, de sohasem ugyanúgy. A szinkronhangok is jól lettek kiválasztva, egyiknél sem éreztem, hogy elütne az adott karakter jellemétől.
Miről áradozzak még? A részek végén a képek halálosak, a FrFr! kis specialokon meg lehet halni, a második évad pedig rohamosan közeledik... konkrétan holnap adják az első részt (huuray!). Ritkán kap el az érzés, hogy valami hasonlót akarok alkotni, de ez a 12x24 perc megfogott. Nekem ez az anime egy mérföldkő, szinte minden nap megnézem a 9. rész első percét; az a jelenet zeneileg, képileg és mindenileg annyira zseniális (ráadásul akárhányszor megnézem, legszívesebben újranézném az összes részt is XD, de szerencsére megállom, és csak a felpörgető érzés marad meg bennem, amit maga után hagy.)
Összegezve: <3
Azonban a Free! hiába egy szuper anime, azt el kell ismernem, hogy nem való mindenkinek. A pofátlan funservice és az érzelmekre fektetett hangsúly nem hím kompatibilis, ez tény. Viszont az a baj, hogy ezt nem tudom hibaként felhozni ennek az animének, csak a fiúkat sajnálom, hogy kimaradnak valami igazán jóból :3
