2014. december 29., hétfő

Dante Pokla

Eclair is here, ez a jó hír... :D
Oké ez olcsó és leveses poén volt. Bocsánat, csak örülök, hogy belekontárkodhatok mások munkájába. Egyébként régen én (mi) is vezettünk máshol  blogot hasonszőr címmel. Szerettem is, csak, hát letörölték és ezen sokkhatás el is vette a kedvem a további irkafirkálástól.

De most visszatértem! :)

A mai szép, hideg, külföldön töltött estémen egy érdekes játékról ÉS meséről (?) fogok beszélni nektek.
Mellesleg tudom, hogy atma Spoiler-mentességet ígért, de ha mégis sérülnének a szűzlélek-olvasó-gémelő-néző jogaitok, hát bocs. Ez critic oldal, nem lányregény ajánló.

Dante poklával elsőre persze irodalomórán találkoztam és nem nyűgözött le túlságosan, ugyanis az akkori fordítás a rímnyikorgásra törekedet és a tökéletes "külmiska" másolatra. Persze, mert akkor ez volt a standard.
A Pokol Dante Alighieri híres Isteni színjátékának első "kötete", és olyan remek szállóigéket adott nekünk mint: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel." Ez persze Babits, de voltak még előtte páran, és az utókor is nekiveselkedett. (Szeretlek wikipédia :)) Nem, ez az információ Kiadói szerkesztő kurzuson csapódott hozzám, ahogy a Nádasdy fordítás egy szilánkocskája is.

"Az emberlét útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém."

Én sem sűrűn, és ez olykor elég nagy probléma. Tehát íme Babits, nagyon hű, nagyon precíz és nagyon sok vér-veríték árán megszületett fordítása.

"És íme: ott álltam, szélén a völgynek,
partján a fájdalmas, nagy szakadéknak,
mely sosem szűnő panasztól zajos.

Sötét és mély volt, benne sűrű köd,
úgyhogy hiába bámultam erősen,
semmi se látszott tisztán odalent."

És íme Nádasdy, látjátok? Nincsenek kifacsarintott rímek. Jobban tetszik. Komolyan...

Dante's Inferno AAE.jpg


Szóóóóval miért is ez az elősüketelés? Mert a sztori megértéséhez nem árt ismerni, miről is szól, hiszen mese (?) a vers adaptációja, a játék pedig a meséjé (?) (aniMe)







A mesét több rajzoló alkotta, ez meg is látszik néha-néha a rajzoláson,
hiszen az "animated epic" némely pontján változik mind főhősünk Dante, mint pedig a grafikai kidolgozottság. Valahogy emiatt is tetszett meg annyira.

Mint látjátok az öt borítón, teljesen más a stílus. Én nem nevezném animének, persze mesének sem, valami egészen új. Game-film? Egyszerre jelentek meg, 2010 februárjában mind a kettő, érdekes, azt mondják nem szoktak ilyet csinálni.

Na de, annyi mindent összehordtam, mintha egyértelmű lenne, hogy mindenki tudja, miről beszélek. Persze nem.

A sztori egy Dante nevű lovagról szól, aki elindul a keresztes háborúba szörnyű bűnöket követ el és mikor visszatér megfizeti az árát.
Persze mielőtt elmegy ígéretet tesz szépséges Beatrice-ének. (Nem, nem a Nagy Feró féle...) Megígéri, hogy nem élvezkedik addig míg vissza nem tér hozzá, esküjüket mi mással is pecsételnék meg mint szexel? Hmm, logikus.
A történet igazából akkor indul be (az animében), amikor még semmit sem tudunk, és Dante hazaérve holtan találja kedvesét, akinek a lelkéért eljön Lucifer, mert hát a bolond lányka alkut kötött vele, miszerint Dante sosem csalná meg, de ha mégis, hát akkor elviheti a lelkét. Nos, Lucifer úgy véli jogos a jussa, és szegény, szegény Dante hiába szalad, fut és öldököl utána, a gonosz, csúnya ördög elviszi a tiszta lelket.

Ekkor történik, hogy Dante kopogni kezd a pokol kapuján, és megjelenik Vergiliusz a költő, hogy segítsen neki. Elmondja, hogy Lucifer a pokol kilenc körének a legalján pihen és ott tartja fogva Beatricet. Valamint ekkor jönnek a pokol kezei, hogy felvarrjanak Dantéra valami szaténkeresztet, amibe bele vannak vésve a bűnei. Hohó, de még mennyi-mennyi bűn. Dante nem egy angyal, de hát ki az?
De legalább bátor és nekivág a pokolnak. Itt kezdődik történetünk, és a folytatásban Dante minden egyes démonával, múltja kísérteteivel és hibáival megküzd. Sikerül neki? Hát, részben... Epikus, az fix. 
Persze ez a mese, amit végig izgulhatunk. Nekem, mint már említettem tetszett, nagyon eredeti, naturalista, és sokszor gyomorforgató. A Limbóban lévő megkereszteletlen gyerekek miatt pár hétig rémálmodoztam. Szóval erős gyomor kell hozzá, az biztos, és amint végig nézed sikítva menekülnél a templomba gyónni, de megéri megnézni.
Szerintem olyanokkal nézd meg, akik nem zárkóznak el sem a horror, sem a fantasy, sem az anime műfajától.

A játék persze kicsit más. PS3-on meglepően jó élmény, bár már régebben játszottam végig, azért jó pár feature megmaradt.
Például, hogy jó és rossz irányba is tolhatjuk a képességeinket. Vagy szent fegyverekkel harcolunk, vagy elátkozottakkal. Szent kereszt, haláli kasza, egyebek. Sokféle harcmodor. Kicsit emlékeztetett a God of War-ra, amit én az ilyen játékok ősatyjának tartok.
Vannak a játékban titkok, eldugott átkozott lelkek akiket vagy megváltunk, vagy elítélünk. Akadnak közepes nehézségű Bossok, főleg az első...
És itt térjünk is át arra, hogy miben különbözik a játék és a mese (?). A játékban Dante még a keresztes háborúban van, és öli a hitetleneket, mikor is kap egy tőrt a hátába, aminek következtében összeszűri a levet a halállal, és legyőzi. Ez persze kicsit sokkolt, csak kicsit... Egyébként baromi nehéz volt legyőzni, elsőre le is tettem a joystick-ot, felhúzva magam az első nehéz akadályon, de nem bántam meg, hogy folytattam.
Ezen a ponton túl viszonylag hűséges a játék a meséhez.
Neki tudunk veselkedni és meglovagolhatunk néhány gusztustalan bestiát. Fejlődünk, felfedezünk, titkok és rejtélyek, még néhány gyengébb puzzle is. A játék elég felhasználó barát, grafikailag jó, persze nem vagyok nagy szakértő. Mágia és fegyverek, változatos ellenfél-sereg, lelkek, ilyen orb, olyan orb, gyűjthető dolgok.

Ami a legjobban megmaradt, az a történet. A játék okés, gyorsan végigvittem, de persze segített, hogy viszonylag sok tapasztalattal rendelkezem, ilyen jellegű játékok terén.
Mit mondhatnék még? Ajánlom a játékot, hasonló a meséhez, naturalista, itt-ott gusztustalan, véres, de érdekes. Nem hiába 18-as :) És mellesleg EA-games ^^ Dante's everything...

GO TO HELL

MUHAHAHAHAHA



2014. december 28., vasárnap

Warbreaker - úgy várunk

Szokatlanul, pofátlanul és váratlanul ÍM itt vagyok a messzi Belgiumból, hogy drága húgom blogját hackelve (így írják?) újra írásra és kritikára adjam a fejem.

Brandon Sanderson: Warbreaker

Nos, ez egy magyarul eddig még meg nem jelent kötet (de úgy vááárjuk, bár a Delta nem csipkedi magát, pedig felajánlkoztam, fel én) így én franciául, Atma pedig angolul olvasta.
 F. T.: Sanderson (Ködszerzet, Elantris) , mikor ebbe a projektbe belevágott szokatlan módon úgy döntött, előbb az interneten közli a fejezeteket, mondván idézem "Amikor annak idején kivettem a könyvtárból egy könyvet, és nagyon tetszett, akkor azt később megvettem, hogy újra olvashassam, amikor csak kedvem tartja, gondoltam mások is így vannak vele. Miért ne vennének meg az emberek valamit, ami jó, még ha már ingyen olvashatták is...?" És milyen igaza lett.
Egyfelől az ötlet azért zseniális, mert jó reklámfogás, másfelől a rajongókkal való kapcslatot erősíti és mivel több szem többet lát, és sajnos be kell valljuk savanyú szájízzel írótársak, hogy mi sem vagyunk hibátlanok, mindig jó ha van egy, kettő, tucat, száz próbaolvasó. 
Ez meglátszik a könyvön is, ki merem jelenteni, hogy jobb, mint a Ködszerzet. Még így is, hogy nem az anyanyelvemen olvastam, lenyűgözött és visszahozta az olvasási kedvem (figyelem, komoly olvasásmentes időszakon vagyok túl, amely már-már súrolja a mély depresszió határait). na de hol is tartottam? 
    

 A könyv vastag, hohó, nagyon vastag, de még sajnos így is túl rövid. Remélem, ha magyarul megjelenik nem fogják hat felé szétszedni. Bár nem lepne meg... marketing és profit, káromkodás :D

Na de kezdjek már bele a sztoriba mi? Nem tudom Atma, hogy szokott az ilyenekbe belevágni, gondolom körbepuhatolja a témát és nagyon okos dolgokat mond. Magyar-szakos. Én csak proli angol-szakot végeztem, a helyes-sírásom majd javítja ;)
 
A történetünk egy újabb kitalált világban játszódik (itt gondban leszek, kénytelen vagyok a francia neveket (Atma esetleg megírja nektek angolul, lusta vagyok) alkalmazni). Brandon Sanderson mestere a kitalált világoknak és mágiarendszereknek. Nem is tudom hol bujkált eddig ez a pali és ezek az ötletek. Kellett a vérfrissítés a piacra én mondom. 
Mellesleg bocsánat a sok mellébeszélésért, de annyira élvezem, hogy több mint egy év után újra blogolok. 
Na ácsi, megyek és idehozom a könyvet, az majd segít fókuszálni... (elmegy... visszajön)

Szóval a mágiarendszerrel kezdem, mert azt lesz a legnehezebb átültetni magyar nyelvre: BioChromatika.
Na most a kromatikus hangsor ismerős lehet:
"A kromatikus hangsor olyan zenei hangsor, amelyben a diatonikus hangsor hét foka ki van egészítve öt olyan közbenső fokkal, amely annak egész hangközeit két-két fél hangközre osztja. Ezeket a közbenső fokokat a diatonikus hangközök „elszínezésével”, fél hanggal fel vagy lefelé történő módosításával lehet elérni. Így például a disz, ami fél hanggal magasabb a D-nél, és az esz, ami fél hanggal alacsonyabb az E-nél kiegyenlített hangolás esetén enharmonikus (azonos hangzású, de különböző törzshangokból módosított hangok)." Szeretlek wikipédia

Szóval a mágiavilág hanggal és színekkel működik (ó de nagy fába vágtam a fejszém). Még a Ködszerzetben fémek voltak kulcsszerepben, itt az emberek lelke vagyis lélegzete számít (lélekzet, drága magyar nyelv de szeretlek) Egy lélegzete mindenkinek van, van aki eladja, van aki megveszi. Minél több van egy embernél, annál erősebb, annál jobban érzékeli a külvilágot, és annál inkább látja a színeket, hallja a hangokat, érzi az anyagok közötti különbséget. És ha valakinek elég lélegzete van, az sosem öregszik. Lélegzettel tárgyakat ébreszt fel, manipulálja őket, még embereket is készíthet! Mármint hullákból hadsereget, meg szalmabábuból kis segítőtársat, meg... (bonyolult, bonyolult)

Na mármost az egyik fő konfliktus ebből ered, a másik pedig abból, hogy a jelenleg trónon csücsülő és királyként tisztelt főnök egy ZOMBIE (tá tá tááááá, drámai hangsor)
Oké, nem olyan zombie, mint a world war Z ben. Nem, tök embernek néz ki meg minden, csak minden héten szüksége van valakinek a lélegzetére hogy ne halljon meg. Ő az Isten-Király, a többiek a pantheonban pedig "csak" istenek. Gondolom ez bonyolult, de nem baj. 
Szóval ezek a lények a színek ura által vissza lettek küldve, mert a köréjük épített vallás szerint "profetikus meglátásaik vannak és még teljesíteniük kell valamit az életben". Nagyon király. 
A másik brancs pedig az igazi királyi család akiket elüldöztek és akik sátánként tekintenek az Isten-Királyra, papjaira és mindenki másra, valamint a lélekzet eladást is főbenjáró bűnnek tekintik. Szóval mindig meg van a konfliktus. Valamikor volt már ebből harc a Myriádok csatája, ahol elpusztult a fél világ meg ilyenek.
Egek ura de rég foglaltam össze könyvet, ne haragudjatok, komolyan igyekszem!
A főváros abból él, hogy a körülötte lévő dzsungelből gyűjtött növényekből kinyerik a színeket és festett kelmékkel kereskednek. A hegyekben lévő királyi család meg növényt termeszt. Szóval a konfliktusuk állandó, és a dolgok akkor kezdenek beindulni, mikor az elsőszülött lány elég idős lesz, hogy a már korábban megkötött szerződés szerint hozzámenjen az Isten-Királyhoz.

Huh, tehát a könyv hátlapja szerint (remélem jobban összefoglalva):
Íme két testvér története: Siri egy fiatal lázadó, akit apja elküld, hogy hozzámenjen, a borzalmas, zsarnoki Isten-királyhoz, Vivienna pedig elindul, hogy megmentse húgát szörnyű sorsa elől.
Ez DalolóLáng (Chanteflamme) története is, aki nem akar isten lenni, és folyton megkérdőjelezi vallását. És Vasher története is, egy halhatatlané, aki megpróbálja helyrehozni régen elkövetett hibáit. És persze VéresÉj (Saignenuit) meséje, Vasher különleges kardjáé, mely fekete, mint az ében. Világukban, aki dicsőségben hal meg, visszatér, mint Isten és próféta, És elfoglalhatja helyét Hallandren királyságában.
Ez a világ a biochromatika, a Lélekzet varázslatos világa...

Imádtam.

A karakterek erőteljesek, egyetlen egy sem hagyott hidegen, még a mellékszereplők is olyan élénken élnek bennem, annyira világosan kirajzolódnak előttem, hogy nagy meghajlással tartozom a mesternek. A Mesternek.... :)
Egyszerűen kritikában visszaadhatatlan. Remélem mihamarabb megjelenik, és remélem Atma is hozzászól még ehhez a bejegyzéshez.

Egyetlen pici hibát tudok felhozni: Még így is túl rövid. :) vannak benne előre látható események, bár 3 fordulat igazán meghökkentett, egy Vivianne-nal kapcsolatban, egy DalolóLángnál és persze a végén, már sejtettem a trükköt, de jó volt megbizonyosodni róla. :)

A színek átütőek, annyira szépen leírt minden, még idegen nyelven is átüt az ereje (Így is, hogy rengeteg új szót és idegen kifejezést tanultam). Mestermű. Nem is nyáladzom tovább, a következőnél jobban összeszedem magam. (Bocs Atma :))

Most Sanderson egy másik új könyvét olvasom: A Császár Lelke címűt ^^ abban is teljesen új a mágia rendszer Yuppí!!

P. S.: Itt egy link a Warbreakerhez, ha kedvet kaptatok volna (figyelem, kezdő angolosoknak is ajánlom, nem olyan bonyolult az, fogjatok szótárat, csak google-fordítót ne, az a halál!)

http://brandonsanderson.com/warbreaker-introduction/