Oké ez olcsó és leveses poén volt. Bocsánat, csak örülök, hogy belekontárkodhatok mások munkájába. Egyébként régen én (mi) is vezettünk máshol blogot hasonszőr címmel. Szerettem is, csak, hát letörölték és ezen sokkhatás el is vette a kedvem a további irkafirkálástól.
De most visszatértem! :)
A mai szép, hideg, külföldön töltött estémen egy érdekes játékról ÉS meséről (?) fogok beszélni nektek.
Mellesleg tudom, hogy atma Spoiler-mentességet ígért, de ha mégis sérülnének a szűzlélek-olvasó-gémelő-néző jogaitok, hát bocs. Ez critic oldal, nem lányregény ajánló.
Dante poklával elsőre persze irodalomórán találkoztam és nem nyűgözött le túlságosan, ugyanis az akkori fordítás a rímnyikorgásra törekedet és a tökéletes "külmiska" másolatra. Persze, mert akkor ez volt a standard.
A Pokol Dante Alighieri híres Isteni színjátékának első "kötete", és olyan remek szállóigéket adott nekünk mint: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel." Ez persze Babits, de voltak még előtte páran, és az utókor is nekiveselkedett. (Szeretlek wikipédia :)) Nem, ez az információ Kiadói szerkesztő kurzuson csapódott hozzám, ahogy a Nádasdy fordítás egy szilánkocskája is.
"Az emberlét útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém."
Én sem sűrűn, és ez olykor elég nagy probléma. Tehát íme Babits, nagyon hű, nagyon precíz és nagyon sok vér-veríték árán megszületett fordítása.
"És íme: ott álltam, szélén a völgynek,
partján a fájdalmas, nagy szakadéknak,
mely sosem szűnő panasztól zajos.
Sötét és mély volt, benne sűrű köd,
úgyhogy hiába bámultam erősen,
semmi se látszott tisztán odalent."
És íme Nádasdy, látjátok? Nincsenek kifacsarintott rímek. Jobban tetszik. Komolyan...
Szóóóóval miért is ez az elősüketelés? Mert a sztori megértéséhez nem árt ismerni, miről is szól, hiszen mese (?) a vers adaptációja, a játék pedig a meséjé (?) (aniMe)
hiszen az "animated epic" némely pontján változik mind főhősünk Dante, mint pedig a grafikai kidolgozottság. Valahogy emiatt is tetszett meg annyira.
Mint látjátok az öt borítón, teljesen más a stílus. Én nem nevezném animének, persze mesének sem, valami egészen új. Game-film? Egyszerre jelentek meg, 2010 februárjában mind a kettő, érdekes, azt mondják nem szoktak ilyet csinálni.
Na de, annyi mindent összehordtam, mintha egyértelmű lenne, hogy mindenki tudja, miről beszélek. Persze nem.
A sztori egy Dante nevű lovagról szól, aki elindul a keresztes háborúba szörnyű bűnöket követ el és mikor visszatér megfizeti az árát.
Persze mielőtt elmegy ígéretet tesz szépséges Beatrice-ének. (Nem, nem a Nagy Feró féle...) Megígéri, hogy nem élvezkedik addig míg vissza nem tér hozzá, esküjüket mi mással is pecsételnék meg mint szexel? Hmm, logikus.
A történet igazából akkor indul be (az animében), amikor még semmit sem tudunk, és Dante hazaérve holtan találja kedvesét, akinek a lelkéért eljön Lucifer, mert hát a bolond lányka alkut kötött vele, miszerint Dante sosem csalná meg, de ha mégis, hát akkor elviheti a lelkét. Nos, Lucifer úgy véli jogos a jussa, és szegény, szegény Dante hiába szalad, fut és öldököl utána, a gonosz, csúnya ördög elviszi a tiszta lelket.
Ekkor történik, hogy Dante kopogni kezd a pokol kapuján, és megjelenik Vergiliusz a költő, hogy segítsen neki. Elmondja, hogy Lucifer a pokol kilenc körének a legalján pihen és ott tartja fogva Beatricet. Valamint ekkor jönnek a pokol kezei, hogy felvarrjanak Dantéra valami szaténkeresztet, amibe bele vannak vésve a bűnei. Hohó, de még mennyi-mennyi bűn. Dante nem egy angyal, de hát ki az?
De legalább bátor és nekivág a pokolnak. Itt kezdődik történetünk, és a folytatásban Dante minden egyes démonával, múltja kísérteteivel és hibáival megküzd. Sikerül neki? Hát, részben... Epikus, az fix.
Persze ez a mese, amit végig izgulhatunk. Nekem, mint már említettem tetszett, nagyon eredeti, naturalista, és sokszor gyomorforgató. A Limbóban lévő megkereszteletlen gyerekek miatt pár hétig rémálmodoztam. Szóval erős gyomor kell hozzá, az biztos, és amint végig nézed sikítva menekülnél a templomba gyónni, de megéri megnézni.
Szerintem olyanokkal nézd meg, akik nem zárkóznak el sem a horror, sem a fantasy, sem az anime műfajától.
A játék persze kicsit más. PS3-on meglepően jó élmény, bár már régebben játszottam végig, azért jó pár feature megmaradt.
Például, hogy jó és rossz irányba is tolhatjuk a képességeinket. Vagy szent fegyverekkel harcolunk, vagy elátkozottakkal. Szent kereszt, haláli kasza, egyebek. Sokféle harcmodor. Kicsit emlékeztetett a God of War-ra, amit én az ilyen játékok ősatyjának tartok.
Vannak a játékban titkok, eldugott átkozott lelkek akiket vagy megváltunk, vagy elítélünk. Akadnak közepes nehézségű Bossok, főleg az első...
És itt térjünk is át arra, hogy miben különbözik a játék és a mese (?). A játékban Dante még a keresztes háborúban van, és öli a hitetleneket, mikor is kap egy tőrt a hátába, aminek következtében összeszűri a levet a halállal, és legyőzi. Ez persze kicsit sokkolt, csak kicsit... Egyébként baromi nehéz volt legyőzni, elsőre le is tettem a joystick-ot, felhúzva magam az első nehéz akadályon, de nem bántam meg, hogy folytattam.
Ezen a ponton túl viszonylag hűséges a játék a meséhez.
Neki tudunk veselkedni és meglovagolhatunk néhány gusztustalan bestiát. Fejlődünk, felfedezünk, titkok és rejtélyek, még néhány gyengébb puzzle is. A játék elég felhasználó barát, grafikailag jó, persze nem vagyok nagy szakértő. Mágia és fegyverek, változatos ellenfél-sereg, lelkek, ilyen orb, olyan orb, gyűjthető dolgok.
Ami a legjobban megmaradt, az a történet. A játék okés, gyorsan végigvittem, de persze segített, hogy viszonylag sok tapasztalattal rendelkezem, ilyen jellegű játékok terén.
Mit mondhatnék még? Ajánlom a játékot, hasonló a meséhez, naturalista, itt-ott gusztustalan, véres, de érdekes. Nem hiába 18-as :) És mellesleg EA-games ^^ Dante's everything...
GO TO HELL
MUHAHAHAHAHA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése