Charlie Huston: Félholtak
Atma ajnálója
A félholtakat korábban ajánlották már nekem, így amikor
megláttam a Keleti (vagy Nyugati? Már nem emlékszem…) pályaudvaron 500 Ft-ért
bezsebeltem. Nekiültem és nagyon gyorsan váltották egymást az oldalak alján
lévő denevérben megbúvó számok.
Na de miért hozom én ezt ide? Anna Rice sorsfordító szerepet
játszott a vampoknál, és valljuk be Stephenie Meyer is ellökte a kultuszt egy
másik irányba (ettől függetlenül még mindig rá kell gugliznom a nevére XD). Nos
a Félholtak kicsit mindenhonnan merít és mégis kicsit más, mint azok a vámpíros
regények, amiket olvastam. Ezért kerül bele a listába.
A történet:
Joe Pitt, szentségtelen szempontszereplőnk, nem szeret
közösködni ő igazi egyéniség, ezért szeretne kimaradni a Manhattan
vámpírklánjainak küzdelméből. Sajnos a megbízás, amit elvállal (keressen meg
egy tinicsajszit), nem engedi, hogy pártatlan maradjon, és mire felkel a nap,
már nyakig ül a sz*rban. Azért mégis csak, Joe Pittről van szó, úgyhogy fejest
ugrik az egészbe, elindul megkeresni a lányt, közben talál bár legyakni való
zombit és egyre mélyebben ássa bele magát az ügybe.
Én élveztem a könyv stílusát, igazán felemelő, és humoros, lendületes.
Sokat nevettem rajta bár Joe barátunk kicsit nyers, és morbid, de szerethető.
Kifejezetten tetszik, hogy vampunknak van nője, és hűséges is hozzá, nem keres
mást a helyére, pedig ember a bige. A vámpírklánok is érdekesek, ötletesek, a
karakterek szerethetők, a párbeszédek igazán élnek, ráadásul a fordulatokat
ember legyen a talpán, aki előre látja. Plusz pont, hogy Mr Pittnek rohadtul
nem könnyíti meg senki a dolgát, volt amikor megsajnáltam szegény
szerencsétlent :D Viszont a könyv megérdemel egy tizennyolcas karikát, vannak
benne.. khm.. nem fiatal szemnek való tartalmak… bár manapság… *vállvon*
Nagy hátránya viszont a könyvnek, hogy habár egy egészet
alkot nem hiába van a borítóján, hogy Joe Pitt vámpírkrónikák 01. A baj csak az, hogy nem lett
tovább fordítva. Kár érte.
Tehát aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, nyugodtan vegye
kézbe. Lehet nekem is el kellett volna olvasnom a Nullánál is kevesebb után, de
sajnos inkább egy letargikusabb könyvet választottam. Pech ugyanis itt van a
Királyi hálószobák…. uh… nagy levegő… na letargiára fel.
„- Mindegy, add a brokkolisat. De ne legyen túl forró, nem
akarom megégetni a számat.
Levág egy szeletet, és bedugja a sütőbe. Ha akarnám, meg
tudnám enni a paradicsomos-fokhagymás pizzát. A fokhagyma nem árt nekem. Csak
kurvára utálom.
…- Mondtam, hogy ne legyen forró.
Vállat von. A faszi
egész nap pizzaszeletet melegít, nincs más dolga, csak beteszi a sütőbe, aztán
kiveszi, ha elkészült. Megkéred, hogy ne legyen tűzforró a pizzád, de ennyi
erővel akár vörösboros csirkét is kérhetnél tőle. Felmarkolom a visszajárót, a
pultra dobom a pizzát, és a narkósok meg a dark csaj után indulok. Az a
kibaszott pizza amúgy is fokhagymás volt.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése