Akik ködben születtek

De régen is volt már ez! Tizenhét-tizennyolc éves lehettem, amikor először összetalálkoztam Sanderson bácsi egyik művével, az Elantrissal, a stílusa teljesen magával ragadott, rá is raboltam a következő munkájára a Ködszerzetre. A trilógiának akkor csak az első (magyarban az első kettő) része jelent meg A Végső Birodalom alcímmel, majd azt évek hosszú csúszása után (-.-') követte A megdicsőülés kútja és az éve elején megjelenő A Korok Hőse, amire csak nemrégiben szántam rá magam. Na de ne haladjunk ennyire előre, mindent csak szépen sorjában :)

Brandon Sanderson: Ködszerzet

A Végső Birodalom

Hamu hullik az emberek fejére, a növények barnák, sárgásak, a nap vörösen izzik az égen. Újabb reggelre virradt a Végső Birodalomban. Az Uralkodó istencsászárként székel birodalma középpontjában, Luthadelben, nemesei a politikai viszályok között sűrűn munkálkodnak azon, hogy kedvében járjanak. Az Uralkodó kolossz seregével, obligátorai és inkvizítorai segítségével tartja fenn a rendet, bár annyira nem kell megerőltetnie magát, a nemesség és a rabszolgákként elnyomott szkák készséggel hódolnak be neki félelmükben. A nemesség tobzódik a gazdagságban, pazarolnak, báloznak, míg a szkák az ültetvényeken vért izzadva dolgoznak meg a kevés napi betevőért, a nőiket elhurcolják, és ha ez még nem lenne elég, az éj mindig magával hozza a ködöt, amitől végigfutkos a hideg a hátukon.

Vint világéletében elnyomták, nem tud bízni senkiben, Luthadel utcáin próbál boldogulni egy tolvajbanda mellett. Azonban fordul a szerencse, mikor felkeresi őt Kelsier, és társulni akar vele. Hamar kiderül, hogy a férfi bolond, legalábbis terve mindenképpen erre utal: Kelsier a fejébe veszi, hogy fellázítja a szkákat, és megdönti a Végső Birodalmat, mellette pedig jól megtömi a zsebét. Persze nincs egyedül, a siker kulcsa az emberek szívében rejlik, és már meg is van a csapat. Miért vágnának bele egy ilyen lehetetlen küldetésbe? Hogyan is dönthetnék meg az Istencsászár uralmát? Miben reménykedhetnek?

Kelsierben, ugyanis a férfi a Túlélő, az élő legenda, egy igazi ködszerzet. Akárcsak Vin.

A történet főként két szálon fut: Kelsierrel a lázadás felszítását, a tervek megszövését követhetjük végig, míg Vinen keresztül mi is megismerkedünk a nemesség fényűző világával, a ködszerzet hatalmának felhasználásával. A történet is nagyon jó, de mégiscsak a karakterek viszik a hátukon ezt a műt is tovább: Kelsier egyáltalán nem pozitív karakter, legalábbis nem az a hű de tökéletes fajta. Nagyképű, öntelt, önző, gyakran hibázik, de ez még nem zárja ki sajátos kedvességét, zsenialitását. Vin eleinte visszahúzódó félénk lány, aki a szemünk előtt fog a trilógia alatt nővé érni (bár isten látja lelkemet párszor a falba vertem volna  a fejét a további részekben.), de személyisége mintha ketté szakadna, az álcaként használt szerepe lassan valósággá válik. Szellő, Ham és Kobold akcentusa a humor fő forrásai, Elend képviseli a romantikus szálat és Sazed... Ó, Sazed :3

Egy szóval van itt minden, ami kellhet.

A cselekmény fordulatos, lendületes és magával ragadó. Minden fejezet egy nagyobbacska idézettel indít, ami nem csak úgy lebeg a levegőben hanem fontos szerepet is játszik a történetben, segít összerakni a kirakós utolsó darabjait. Azonban vigyázat, ez a mű is könnyen játszik az érzelmekkel, emlékszem, taknyom-nyálam egybefolyt a vége felé.

Egy szó, mint száz, aki szereti a fantasy-t az ezt nem hagyhatja ki. Nem hiába olyan népszerű Sanderson bácsi külföldön, oka van annak, hogy ő fejezheti be Robert Jordan félbemaradt sorozatát! Hogy miért? Elvégre rengeteg remek író van, bárki más lehetett volna, miért őt választották?

A válasz egyszerű. Az ipse kreatív, de nagyon. Egy egyszerű példával be is bizonyítom, ami nem más mint a Ködszerzet mágia rendszere.

O_o HOLY SHIT!!!!!!!<3

Amit itt leművelt, az valami hihetetlen. A fémekkel övezett mágia egyszerűen annyira kreatív és egyedi, ráadásul a felhasználási módjai lehetőségek vaci új tárházát nyitja meg! Lehet csak én vagyok műveletlen, de még nem találkoztam hasonló rendszerrel. Na de kicsit ki is kéne fejteni miről áradozok itt, nem? :)

Nézzük az allomanciát:

Allomanta az a személy aki képes a szervezetébe helyezett fémeket "elégetni", és ezáltal különböző képességekre tesz szert. Persze már itt kezdődik a bonyodalom, nem mindegy hogy ötvözik a fémeket, mi milyen arányban van stb., ha rosszul kevert fémeket próbál égetni az allomanta lehet gyengébb lesz az eredmény, akár meg is betegedhet. Az allomanta csak egyféle fémet képes égetni, ködszerzet pedig az, aki az összeset, ez a két véglet létezik.

Minden fém párban helyezkedik el egymással, ellentétes hatásokat váltanak ki, mindegyik vonzás és taszítás elvén működik. A vassal magadhoz rántod a fémeket, míg az acéllal ellököd őket, a forrasz a fizikai képességeket sokszorosítja meg, míg az ón az érzékeket, a sárgaréz csillapítja míg a cink zendíti az érzelmeket és a vörösréz elrejti az allomanciát, míg a bronz felfedi azt. Tovább még van két fém, amit csak a ködszerzetek használhatnak: az arany (ami a múltat mutatja) és az atium (amivel kicsit előrébb látunk a jövőben). Persze ezeket lehet kombinálni, egy ködszerzet egyszerre több fémet is égethet, azonban minden fémnek megvan a maga élettartama, egyesek gyorsabban égnek mint mások, aztán a körülményekre is figyelni kell (ha egy szögre vonzasz az feléd fog repülni, de ha már mondjuk egy hat tonnás acélkőre, mivel az nehezebb mint te, ezért a tested fog sebesen a kő felé repülni, míg az meg sem moccan).

Csak nekem tűnik ez hihetetlenül egyedinek? És akkor még nem is beszéltem a ferukímiáról!

A Végső Birodalom tehát egy nagyon nagyon nagyon hiper szuper űber király zsír könyv lett, sajnos az ára borsos a kettészedés miatt, de megéri azért a több mint 900 oldal nyálcsorgató szórakozásért. :) Ha megbocsátjátok enyhe spoilerrel folytatom tovább, sajnos a folytatásokról szinte lehetetlen anélkül beszélni, de azért próbálkozom. :)

A megdicsőülés kútja

Anyu, hol kezdjem? Talán a borítóval kellene.

Értem én, hogy meg kell szólítani a közönséget, ugyanis Sanderson valahogy nem fekszik a magyar olvasóknak (bár nem értem miért), ezért a borítóval is zsánert váltottak. A baj csak az, hogy rohadtul nem illik az első könyv stílusához. Egy trilógiánál szerintem fontos, hogy a könyvek illeszkedjenek egymáshoz külcsínileg, és az egy dolog, hogy nem mindenkinek tetszett az első rész borítója (szintén nem értem miért), de ha már azzal kezdték el, valamilyen szinten tartsák is magukat hozzá. Szóval ezt kaptuk... mikor megláttam tomboltam, csak azzal tudtam megnyugodni, hogy a harmadik rész borítója olyan stílusú lesz mint az elsőnek.

A történet egy évvel játszódik A Végső Birodalom eseményei után: a Birodalmat megdöntötték, a hőseink ugyanazok, Luthadel Elend irányítása alatt áll, azonban a megálmodott politikai és társadalmi kánaán valahogy nem akar megmaradni. A hangulatra még rátesz egy lapáttal a kapuk előtt várakozó két sereg, amik Luthadelt szeretnék megkaparintani, furcsa módon azonban nem a város áll ennek az útjába, hanem a rivális sereg. Hőseink feladata, hogy kijátsszák egymás ellen a két sereget és túléljék valahogyan, miközben a köd egyre több áldozatot szed.

A történet csavaros, a karaktereket még mindig szeretjük (bár Vin-t, mint mondtam megfojtottam volna párszor, viszont sokan több szerephez jutottak, mint Elend vagy Sazed, OreSeur, stb.). Itt is kapunk idézeteket, amik szintén fontosak, és a mágia újabb titkait sikerül felfedezni és hosszabb is, és... valahogy mindegy mit csinál, ez a könyv nem olyan jó, mint az elődje. Jónak jó könyv, ehhez kétség sem fér, de az elődjének elbújhat az árnyékában. Persze izgulni van miért: a végső csatajelenet, a rejtélyek nyitja és a szereplőgárda tekintet nélküli megnyirbálása azért itt is megtette a hatását, de sajnos számomra ez a trilógia leggyengébb darabja.

A Korok Hőse

Hiába jelent meg ez a könyv az év elején, én csak a mostanában olvastam el. Nem az, hogy nem voltam rá kíváncsi, csak egyszerűen annyira sokat késett a fordítás, hogy az valami borzasztó. Oké, fingom sincs a kiadói munkákhoz, de ha nem tudják megjelentetni időben, legalább ne ígérgessék, negyedévente, hogy majd a következő évszakban már a polcokon lesz (és akkor még nem is beszéltem arról, ha már ennyit késett legalább egyeztethették volna a fordítást, mert néhol zavaró, hogy pl.: a Korok Hőse, Örök hősként vagy már tudom is én miként szerepel). De a borító gyönyörű, ezért szájhúzogva ugyan, de megbocsátok a kiadónak (hát igen, az olvasóknak nehéz megfelelni :D).

A tartalmat nem ecsetelném, még annyira sem, mint az előzőnél. A világ a végéhez közeledik és úgy tűnik, csak a Korok Hőse tudja megállítani. Na de ki a korok hőse?

A megdicsőülés kútjánál klasszisokkal jobb (holott az eleje elég vontatott, a vége viszont úgy bepörög, mint a búgócsiga), de még mindig nem ér fel az első részhez. A fordulatok itt is brilliánsak, bár mivel több szempontot követhetünk nyomon, számunkra ordító tények azok, amiken a hőseink csak agyalnak. Kobold részeinél, meg a báloknál éreztem egy kis nosztalgikus hangulatot, szépen hozták A Végső Birodalom érzetét magukkal. Egyébként mindenkit megnyugtatok, a végéig szerintem senki nem fog rájönni, hogy ki a korok hőse, pláne, hogy a fejezetindító idézetek teljesen összezavarnak minket, mivel az emlegetett hőstől származnak, azonban rengeteg dologról lehull a lepel. Ott hagyja azt a kis motoszkáló üres érzetet az emberben, miután letette a könyvet.

A lezárás epikus, mintha ezt a szót csak erre találták volna ki, és ez a rész is bővelkedik egy jó 1000 oldallal.

Összegezve:

Nagyon jó sorozat, teli kreativitással, bár a (szerintem) trilógiák tipikus hibájába esve, nem tudja felülmúlni az első rész a többit. Jó karakterek, jó történet, páratlanul egyedi mágiarendszer (és ezáltal harcok), rohadtul drága, és (a középső darab kivételével) gyönyörű külcsínnel. Az első kötet mindenképpen kötelező darab, hogy érdekel-e a folytatás, azt már mindenki döntse el maga. Lehet akkor lesz majd nagyobb forgalma a dolognak ha kijön a Ködszerzet számítógépes játék, vagy ha hiszünk a pletykáknak a film is.

Továbbá ha minden jól megy (és a kiadó tartja magát az ígéretéhez), akkor idén megjelenik még egy rövidebb Ködszerzet kötet is, ami a trilógia világában játszódik, 300 évvel annak eseményei után, tehát teljesen új karaktereket kapunk, kicsit streampunkkal megfűszerezve. Csak engem csigáz fel, milyen lehet egy allomantikus pisztolypárbaj? :D

Én már nagyon várom. ^^